Drága a feltét
Tulajdonos, aki a végletekig korrektségre törekszik
Presszó tisztán
7:07-kor nyílik a kávézó ajtaja.
Surda belép, és a pult felé köszön, megszokott, kimért aurával.
– Sziasztok. – A szokásos? – Igen. Presszó tisztán.
Fogasra akasztja a kabátját, és célba dobja a kalapját, hogy meglegyen a reggeli rulett: vajon sikerül-e a kinézett ágra juttatni a fejfedőt. Mert törzsvendégként ennyi szerencsejáték belefér. Ma nem adta ki, eggyel lejjebbi akasztón landolt. Határozott léptekkel az asztalához siet, a legbelső a tuti, onnan mélységében látja az egész helyet.
Leül, és tekintete keresi a napi szerepközvetítő türkiz és fűzöld pepitamintás könyvét. Szokott helyén van, az asztal jobb sarkán, az itallap és a cukor társaságában. Bal kezével érte nyúl, miközben a jobbjával a zsebében matat kedvenc, zölden író töltőtolla után. Toll az asztalon, könyv felütve: lássuk, ma mi van terítéken?
Mindenkiben a szépet látó CEO
Tulajdonos, aki a végletekig korrektségre törekszik
A bábmester felsővezető
Wow, ma sem gyenge a felhozatal.
A barista közben érkezik a feketével, leteszi a csészét, csendesen távozik: látja, Surdát beszippantotta a dilemma, ma mibe ugorjon fejest.
A kávé illata figyelmet követel magának, hisz addig nincs választás, míg Surda bele nem kortyol a kávéba. Szemét nem veszi le a három sorról, elméjének neuronjai között cikázik a feszültség, bár már tudja, melyik nyer ma, hisz a kalap eggyel lejjebb esett, akkor legyen a második. Belekortyol a kávéba, majd fogja a tollát, és egy határozott zöld csíkkal áthúzza a középsőt.
Visszafogott, inkább szűkös, mint tágas irodában találja magát. Puritán, rendezett környezet. Gondos, kimért precizitás, patikamérleggel mért tulajdonosi tér és kényelem. Az asztal sarkán egy keretezett lap: az első vázlat, két kézírás egy papíron. Surda nem néz oda. A székházunk nem nagy, így nekem sem jár több, mint bárkinek a cégben, cikázik végig a fejében a gondolat. Közösséget kell vállaljak, igaz, a csapat négykor letette a lantot, most pedig este hét van. De mégis én vagyok a tulaj, nekem kell jó példával elöl járnom. Surda, ne kalandozz el most, itt van előtted egy extrém fontos e-mail, amiben az egyik partner elszabadult indulattal számon kér, hogy nem vagy korrekt. Koncentrálj…
Három éve az én gondolatomból építkezel, és most határt húzol. Nem azt kérdezem, mennyit dolgoztál. Azt kérdezem, kié volt az első mondat. Korrekt ember nem így csinálja.
Mi van? Várjunk, nyugi, olvasd el korrekt tisztességgel, megfontolt választ kell adni, és gyorsan, kötelességem most megírni a választ. De már tíz órája dolgozom, na, még ezt ma megoldom, és megyek.
A falióra hetet mutat, és nem mozdul. Az ablak mögött nincs utca, csak az üveg.
Koncentrálj, hogy is kezdődött? Bekopogott hozzád, és csatlakozott az ötletedhez, a már futó, épülő projektedhez, a gondolataitok rezonáltak, és mindketten fellelkesedtetek. Te korrektül mellé álltál, többet vállaltál a kezdeti befektetésből, tisztességesen megegyeztetek a részesedések mértékében, rábíztál feladatokat, és vitted a munka oroszlánrészét. Közben eltelt három év, beért a sok munka, közben azt vetted észre, hogy a társra bízott feladatok nem haladnak elég hatékonyan. Leültél vele többször, összekötötted a saját kapcsolati hálóddal, és mégsem sikerül tartani a lépést. Kénytelen vagy határt húzni, és jobban elválasztani a kettőtök elképzeléseit, hogy haladni tudj, és tessék, itt a levél, hogy inkorrekt módon ki akarod túrni a jogos részéből, hiszen ő hozta a gondolatot.
Na jó, essünk neki a válasznak.
Kedves Harmos! Szeretném tisztázni, honnan hova jutottunk, kinek milyen szerepe volt benne…
…és már írja is a sorokat, szépen, rendezetten és tényszerűen: mikor, miként történt, és milyen részesedést, előnyt biztosított. Az írás alapos, tételes és maximálisan átgondolt, háromszor, de inkább négyszer átolvasva. Hiszen én végig korrekt voltam, itt van rá a tételes igazoló lista. Remélem, most már belátja, téved.
Közben a falióra mutatói stabilan tartják az este tízet. Surda ránéz.
Nem volt rövid, de ma is korrekt voltam, maximálisan. Feláll, kisétál az irodából, és behúzza maga mögött az ajtót.
Újra a kávézóban, a szokott asztalánál ül, kezében a félbemaradt kávéja, felhörpinti a csésze tartalmát. Közben a barista már odatette a számlát; ránéz, és olvassa:
Presszó — 790
Plusz 3 óra túlóra — 2370
Lazán kijelölt határok — 1580
Saját érték alulpozicionálása — 3160
Összesen — 7900
Jó ez a presszó, csak drága a feltét.
Fogja a noteszét, és feljegyzi: Ha a végletekig korrekt az ember mindenkivel, akkor csak önmagával lesz inkorrekt.
Fizet. Veszi a kabátját, felteszi a kalapját, és kimegy.


Discussion about this post