Mondjam vagy mutassam
Évek óta dolgozom azon, hogy az ember önmagával és az emberek egymással egy nyelvet beszéljenek. Úgy döntöttem, nem magyarázom, inkább megmutatom.
Mindenkivel megesett már, hogy szervezeti vagy baráti, családi környezetben mondott egy jó szándékú mondatot, és olyan választ kapott, amitől hirtelen meg kellett kapaszkodnia, mielőtt csípőből visszalőtt volna. Ott dorombolt benne a klasszikus, kínzó belső feszültség: de mégis miként került a csizma az asztalra? Atyavilág, mégis mit hallott a másik fél? Meg van futva ma, mint hegymenetben a megnyúlt lánc a biciklin.
———
Évek óta vagyok híd a két jó szándék között, és egyben értelmező segítség abban, miként torzul el a valóság a felek között. Folyamatokban keresem a mintázatokat, amik befolyásolják az észlelést, az érzékelést, a döntést, és megmutatom a klienseimnek: amit mondtak nekik, és amit ebből ő megértett, az attól függően, hogy az öntudatlan mintáiból sima vagy ferkelt szemet aktivált, más-más valóságot szült számára — és a reakciója ehhez mérten többé vagy kevésbé igazodik csak a tényszerű valósághoz. Az igazságot pedig jobb, ha elengedjük. Gondoltam, írok róla egy cikket, majd rájöttem: jobban járok, ha megmutatom.
———
Építettem egy próbafelületet. Nem app, nem regisztráció, nem kérdőív, ami megmondja, ki vagy. Három kattintás.
Választasz egy helyzetet: szervezeti vagy párkapcsolati. Választasz egy mondatot, amit valaki kimond. Aztán választasz egy fület: ki hallja. És az oldal megmutatja, mit hall belőle a másik — a belső mondatot, ami a szűrő után marad —, miért pont azt, mi lesz belőle a reakció, melyik torzulás dolgozott a szavaidon, és mi jön vissza hozzád: mit tanulsz te ebből, legközelebbre. Van egy kör is, a 巡り — meguri —, ami megmutatja, hol reked meg az áramlás. Néha nem reked meg. Néha nem akad el, csak leül — és az a rosszabb.
Tizenkét előre megírt kártya, a minta-családok paklijából. Nem AI válaszol. Semmit nem tárol. És egyvalamit szándékosan nem csinál: nem írja át helyetted a mondatot. A kártya utolsó sora egy kérdés. Ugyanennek az embernek — mit mondanál?
Erre nincs helyes válasz a pakliban. Csak a tiéd.
———
Öt perc. Ha az egyik fülnél megáll a kezed, mert ismerős — az nem véletlen. Erről szól az élő Szimulátor, amiben a választott fül már a te mondataidra válaszol, és erről szól a MEGURI, ami mögötte áll. A következő levelekben erről írok.
Addig: mondjam vagy mutassam? Most mutattam.
Inkább játssz egyet itt, mint odakint élesben.


Discussion about this post