Nem a képességeibe bukik bele
Minél magasabbra mászol, annál kevésbé hallod a saját éhséged
Ha most először jársz nálam: ez a Mélyfúrás, ahol Hádész birodalmának könyvtárában szemezgetünk a felszínen ismeretlen kötetek első kiadásaiból.
———
Minél magasabbra mászunk az égig érő paszulyfán, annál jobban eltompul az érzékünk saját kielégítetlen szükségleteink felismerésére.¹ Ezzel egyidőben a közvetlen környezetünk egyre jobban figyel ránk, és egyre többet lát abból, milyen vágyak éheznek bennünk.²˒³
A vezető szerep vonzó, de többnyire egyoldalúan gondolkodunk róla. Az emberek a vele járó előnyöket akarják: a hatalmat, a kiemelt státuszt. Az ezzel járó terhet és nyomást viszont köszönik, nem kérik. És itt van a legnagyobb csapda. A vezető ambivalens térbe érkezik, ahol teljesen mások a játékszabályok.
A vezető szerep mértéktől függetlenül leleplezi azt, ami belülről működteti. A hatalommal együtt megérkezik a szabadabb önkifejezés lehetősége, vagyis előmászik minden is a lélek sötétebb bugyraiból.³˒⁴
Ezzel egyidőben a vezető egyre inkább elveszíti a kapcsolatot saját kínzó szükségleteivel. Mért jelenség, hogy a hatalom lenyomja az összetartozás átélt igényét, mintha pótolná.¹ A pótlék azonban nem jóllakás: a szükséglet nem tűnik el, csak elhallgat.
Pont ezért a vezető nem a képességei hiányába bukik bele. Kivételek azok az esetek, amikor eleve az volt a cél, hogy nem megfelelő képességű bábot ültessenek a pozícióba, de a stróman és a balek már más kávéházi történet. A vezető a saját meg nem élt vágyainak törvényszerű kiélésébe bukik bele, abba, ami a pozícióját veszélyezteti. Nevezzük ezt hübrisz-szindrómának. A szükséglet régebbi a hatalomnál, a fékek elvesztése viszont a hatalomban szerzett változás. Olyanoknál is kialakul, akik a csúcs előtt ép személyiséggel indultak, és a hatalom elvesztése után enyhülhet.⁵
Itt magára hagyom a feldobott témát, nem váltom be…
Egyetlen mondatot ismétlek meg, amin érdemes rágódni:
A vezető a saját meg nem élt vágyainak törvényszerű kiélésébe bukik bele, abba, ami a pozícióját veszélyezteti.
———
TUDOMÁNYOS APPARÁTUS
¹ Nyolc vizsgálat: a hatalom csökkenti a magányérzetet, mert lenyomja az összetartozás iránti átélt igényt. A szerzők értelmezése szerint a hatalom pótolja ezt az igényt. Azt, hogy a szükséglet mi lesz a felszín alatt, nem mérték. Waytz, A., Chou, E. Y., Magee, J. C., & Galinsky, A. D. (2015). Not so lonely at the top: The relationship between power and loneliness. Organizational Behavior and Human Decision Processes, 130, 69–78. https://doi.org/10.1016/j.obhdp.2015.06.002
² A függő helyzetben lévő figyeli a hatalmat, mert tőle függ a sorsa. Fiske, S. T. (1993). Controlling other people: The impact of power on stereotyping. American Psychologist, 48(6), 621–628. https://doi.org/10.1037/0003-066X.48.6.621
³ A hatalom gátlástalanabb viselkedéssel és automatikusabb működéssel jár. A kisebb hatalom a mások érdekeire figyel. Keltner, D., Gruenfeld, D. H., & Anderson, C. (2003). Power, approach, and inhibition. Psychological Review, 110(2), 265–284. https://doi.org/10.1037/0033-295X.110.2.265
⁴ Az első metaanalitikus ellenőrzés: 432 tanulmány, közel 270 ezer résztvevő. Az elmélet megáll, a megközelítési hatások erősebbek a gátlási hatásoknál. Sabey, T. B., Shanklin, B. C., Colquitt, J. A., & Baer, M. D. (2025). The approach-inhibition theory of power: A meta-analytic test and synthesis. Psychological Bulletin, 151(10), 1245–1279. https://doi.org/10.1037/bul0000500
⁵ Hübrisz-szindróma: 14 tünetből álló, a hatalomban szerzett személyiségváltozás, amely korábban ép személyiségeknél is kialakul, és a hatalom elvesztése után enyhülhet. Az elmúlt száz év amerikai elnökein és brit miniszterelnökein vizsgálták. Owen, D., & Davidson, J. (2009). Hubris syndrome: An acquired personality disorder? A study of US Presidents and UK Prime Ministers over the last 100 years. Brain, 132(5), 1396–1406. https://doi.org/10.1093/brain/awp008


Discussion about this post